szobrász

Barcza Lajos szobrászművész életéről igen keveset tudunk, születésének időpontjáról is ellentmondásos adatok vannak. Az bizonyos, hogy Zsámbékon látta meg a napvilágot, valószínűleg 1873. február 22-én (születésének évét a különböző források 1871 és 1874 közöttre teszik). Tanulmányait Vasadi Ferenc szobrásznál kezdte. Az elsősorban épületszobrászként ismert Vasadi az Iparrajziskolában volt tanár, egyebekben a XIX. századi szobrászat perifériájára szorult művésznek tartja az utókor. Az 1899 őszén Újpesten, az Árpád út 61. sz. alatt megnyílt Központi Szálloda épületének belső díszítését Barcza készítette4 . Ugyanebben az évben már a párizsi Julian-akadémián (Académie Julian) tanul Raoul Verlet-nél. 1900-ban az Újpesti Közművelődési Kör által szervezett kiállításon szerepel5 , s ugyanabban az évben a párizsi világkiállításon is bemutatja egy művét. Vélhetően a világháborút követően kereskedelmi pályát kezdett, élete utolsó szakaszában malomügynökként dolgozott. A rákospalotai Batthyány utcai lakása – esetleg műterme – a címjegyzékekben fel-felbukkan. Az 1929-es telefonkönyvben szerepel egy Barcza Lajos, mint a Pesti Hengermalom Társaság képviselője. A szobrász rövid életrajzi vázlatából is kiderül: a művésznek a rákospalotai Kossuth-szobor az egyetlen fennmaradt köztéri műve. Barcza két alkotása került közgyűjteménybe: a Magyar Nemzeti Galériához még az 1950-es években került egy férfi arcmás, amit egy MÉH-telepről mentettek meg, valamint a Libatömő lány című művének gipszmintája van a galéria birtokában15. Barcza Lajos teljes életútjának felfejtése még további kutatásokat igényel, ami minden bizonynyal a mai IV. és XV. kerület helytörténészeinek jut feladatul, hiszen ehhez a két kerülethez kötődött munkáival a művész.

Forrás: http://epa.oszk.hu